Verset írtál hozzám, immár nem is egyet,
velük külön-külön megríkattál engem,
soraid folyása megérinti lelkem,
barátság-hitemet visszaadtad ezzel.
Fontosak a szavak eldurvult
világban,
épp eleget szenvedünk egyéb hiányban,
szavainkat tőlünk el nem veheti senki,
azokkal másnak sokszor jót tudunk tenni.
Vigaszt hoznak bajban, újra erőt adnak,
aki ezt nem érti, szerintem nagy balga.
Mások örömében szavakkal részt venni -
pénzzel ezt meg nem fizetheti
senki.
Fontosak a szavak embertársainkhoz,
- kár, hogy egyre kevesebben élnek vele
-,
megrögzötten ragaszkodnak tárgyaikhoz,
a barátság idejükbe már nem fér
bele.
Az irigy, gonosz lelkű főnökbőrűek
lelkemet szisztematikusan ölik meg,
de a sors ezúttal igazságot tesz nékem:
sok év után hozzám visszasodort téged.
Ezt a barátságot százszorosan őrzöm,
- akkor is, ha itt lent már nem sokat
töltök -,
lelkeink rezgése lám, egy hullámhosszon,
kérem a magasságost,ettől meg ne fosszon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése