elsodort egymástól minket az élet
gyorsan repültek felettünk az évek
kerestelek hosszan a nagyvilágban
elvesztettem címed, nem vigyáztam
nem maradt más, mint remélve várni
egy jelre, s többé már nem hibázni
s ma jött a hír, mely mellbe vágott
itt hagytad örökre ezt a világot
rád találtam s rögtön elvesztettelek
mért ily kegyetlen az élet, Istenem?!
beteg voltál s én nem tudtam róla
sokat szenvedtél egy gyilkos kórral
kedves fiatal lényed már csak emlék
szavaid, mosolyod pedig még nemrég
boldogították szeretett családod'
most pedig már elönti őket a fájdalom
tizenegy éve láttalak utoljára
segítetted utamat hazai tájra
nem hittem, hogy akkor a búcsúnk
örökre szólt, mert a Nagy Rendező rútul
közbeszólt... s utunk másfelé vezetett
a Sors pedig neked nem kegyelmezett
mélyen megrendülve, könnyek között
imát rebegek érted égő gyertya fölött
fájón búcsúzom a földi létben tőled
tudom, találkozunk egyszer fenn az
égben
aludj békében a magasságos mennyben
emléked örökre megőrizzük szeretetben
Isten veled, Judit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése