Csicsada: Rébusz

Azt mondták, hiányolják, hogy mostanában nem írok verseket,

Mit tudnak arról, milyen bánat nyomja a lelkemet?!

Hogy is sejthetnék, mily fájdalom hasítja szívemet,

Mit is tudnak arról, mi gyötri fáradt testemet. 

Hát most elmondom, hogy már nem írok verseket,

Tudjátok meg, hogy mély bánat ül a lelkemen,

Gonoszok rút tetteikkel összetörték szívemet,

Hozzá elviselhetetlen fájdalom eszi a testemet. 

Ha elmondanám történetét, megtöltene verseket,

Sorolhatnám száz számra, onthatnám a rímeket,

De mit ér a szó, már feladtam, benne már nem hiszek,

Szavak helyett szívesebben vettem volna a tetteket. 

Marad hát e rébusz, aki akarja, megérti,

Akire nem vonatkozik, azt meg nem sérti,

Bánat nyomja örökre hát a lelkemet,

És fájdalom hasítja repedező szívemet.