Te fűz, te szomorú, te zöld csoda,
madárkák seregét csalod oda
omló ágaidhoz, lombod közé,
embertömeg gyűlik törzsed köré.
Nézik, csodálják ágzuhatagod,
mely fátyolként takarja alakod.
Bús koronád láttán szavuk eláll,
szépséged lenyűgöz fiút, leányt.
Római-part szépe maradj velünk,
látványoddal adj örömet nekünk
még oly sokáig, amíg csak lehet,
ragyogjál legalább még száz telet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése