Csicsada: Hála-vers

- P. A. családjának –

Él egy család – anya, apa és két fiuk,
megengedhetnék maguknak, mégsem hiúk.
Lenézés, felvágás tőlük oly messze jár,
jómódú emberben ez ritka, milyen kár!

Tanulhatnának tőlük gyermeknevelést,
képzésre, szabadidőre odafigyelést.
Gyermekeiket el sosem kényeztetik,
igényeiket józansággal követik.

Dolgoznak keményen, sokszor szombaton is,
még a nagyszülőknek is lesik vágyait.
Táncolni tanulhat a kisebbik gyerek,
nagyobbik bőszen tanulja a nyelveket.

Történt egyszer, hogy egy nyelvtanár gyereke
betegségben életveszélyben lebegett.
Az anya igazán magához sem térhetett,
csengőjét már nyomta e család tenyere.

Együttérzésükben támaszt kínáltak fel,
melyet még szűk családja sem kísérelt meg.
Lelkük rezdülése a mások bajára
örömkönnyeket fakasztott az anyában.

Könnyebben viselte élete keresztjét,
bár megdöbbentette ez a nagy emberség.
Neki már szokatlan az effajta jóság,
sok embernek ma már többet ér a hívság.

Nagyfiuk előtt el nem vész elejtett szó,
máris intézkedik, hogy a családjából
ki hogy segítsen, támogasson másokat,
elfoglaltságukban is kielégítsenek álmokat.

Áldja meg hát őket mindezért az isten,
osztozzanak érte földi s égi kincsben,
lelkük tisztaságáért legyen boldogságuk,
egészségben éljen az ő egész családjuk!