Csicsada: Emlékezés

Tizenhárom éve e nap reggelén, mely épp Csaba napja

elindult a gyermek nagymama-látogatóba.

Korai órákban már útra kelt sebesen,

hogy a kórházban jó hírekre mielőbb szert tegyen.

 

Mielőtt a kórterem ajtaján még beléphetett volna,

a főorvos jött vele szemben és  intett komoran.

Beinvitálta Csabát  az orvosi szentélybe,

hogy nagy baj van, tudni lehetett ránézve.

 

„Részvétem, nagyon sajnálom, mi mindent megtettünk,

hogy nagymamáját, Iluskát az életnek megmentsük.

A szíve nem bírta, infarktust kapott, újraélesztettük,

villámgyorsan egy ritmusszabályozót is  beültettünk.

 

Úgy tűnt, hogy megnyertük a csatát a halál felett,

de hajnalban újabb infarktus fenyegetett.

Iluskánál beállt a klinikai halál állapota,

s itt már nem segíthettünk tovább, csak a csoda.

 

A halál győzedelmeskedett nagymamája felett,

ki nékünk évtizedeken át legjobb munkatársunk lett.

Nővérkénk volt a Honvéd Kórházban szívvel és lélekkel,

mint saját gyermekeivel, úgy bánt minden beteggel.

 

Ha kiskatonákat hoztak messziről az osztályra,

- kiknek hozzátartozója ezért nem jött látogatásra -,

Iluska otthon sütött-főzött nekik, hogy egyenek hazait,

gyógyuljanak mielőbb -  gondolta -, hisz neki is vannak fiai.

 

Ő még igazi nővér, ápolónő volt a javából,

a lelkét is kitette és naponta számot adott nagy tudásról

Infúziót kötött, injekciót és havonta trafó-ügyeletet adott,

mindezért a betegektől sok-sok szeretetet kapott.

 

Szerette őt mindenki, beteg, munkatárs vagy orvos,

hozzá sosem szokott a gyilkos kórhoz

Nem rutinból tette mindennapi dolgát,

szívvel és tudással bizonyította nagy emberi voltát.”

 

Nincs többé Iluska nővér, a betegek angyala,

nincs már unokáinak  a hőn szeretett Nagymama,

tizenhárom éve árva lettem én is, meghalt Édesanya,

a mennyországból  üzen nekem már csak naponta haza.

 

Évente július hatodikán, Csaba fiam névnapjára

emlékezünk mindig Édesanya halálára,

egyik szemünk nevet, hogy a gyermeket köszöntjük,

másik szemünk sír, hogy Édesanya nincs már közöttünk.

 

EMBER volt ő, dolgos, tanult, szorgalmas és okos,

aggódó Nagymama, kinek a családja és munkája volt fontos,

szerető Édesanya, ki csak gyermekiért élt és dolgozott,

figyelmével, szeretetével mindenkit örökké elhalmozott.

 

Isten a magas égben ha vagy,

adj Édesanyának örök nyugodalmat,

jutalmazd őt ott fenn minden szép és jóval,

én meg míg élek, emlékezem fájó, hálás szóval.