Álomszép paplan alatt nyugszik a táj,
Végre kinyílt az égi felhő ajtaja már.
Festő sem festhet szebbet, gyönyörűbbet,
Ha a kertre nézek, szememben örömkönnyek.
Ha már hideg tél van, amit nem szeretek,
Amikor fújnak a fájón metsző jeges
szelek,
Esdeklőn nézek föl és súgom a
messzeségnek:
Úgy örülnék egy sűrű, puha hóesésnek!
Idén kérésem hamar meghallgattatott,
Valaki fönt kinyitotta a felhőlakatot,
Pillanatok alatt egész Csillaghegyet
Menyasszonyi fátyolként vastag hó takarta
be.
Csak álltam mélán ablakom előtt,
Csodáltam a pompás természeti erőt.
Lassan az éj rám leplet borított,
De komor sötét helyett fehérség virított.
Vastag fehér dunna takarta a tájat,
Puha csipke fedte be a meztelen fákat.
Boldogságos béke szállta meg szívemet,
Idei első hóesés, köszönöm ezt teneked!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése