Bájosan szórja mosolyát, így kezdi a
reggelt,
úgy érzi mindenki, tartaniuk tőle nem
kell.
Szavai eleinte behízelgőek, helyeslőek,
kedvesek,
apránként, lassacskán bontakozik ki
jelleme.
Könnyen ítélkezik ő tudományos alapon,
az állatövi csillagképeket tudja nagyon.
Segítségével embereket kategorizál,
fajára jellemzően igen jól kommunikál.
Színváltoztatási képessége kifejlődött,
- melyet nemegyszer megértő mosollyal
kendőzött -,
szegény, ki szót vált vele, azt hiszi
őszinte,
ekkor még egész jól érzi magát a bőriben.
Kaméleonunk színváltása mindenkit
megtéveszt,
látszólag segítőkész, ugrik minden
embernek
első szóra, hogy aztán elhintse,
megcsinálta,
amire más nem volt képes, csakis őáltala.
Jól is profitál ebből, él mint hal a
vízben,
öreg felettese pedig abban a
hitben,
hogy kaméleonunk nélkül megáll az élet
is,
hisz ha kell, ő bárkit és bármikor
helyettesít.
Ez nem is olyan csoda, egy szinten
vannak,
hisz egyikőjük se törte magát az
iskolapadban,
bátran tipornak meg ketten tanult
embereket,
mert jellemük a kétszínűségnél megrekedt.
E kitérő után, hogy szavam el ne
felejtsem,
leírom, mi kaméleonunk életszemlélete:
helyeselni itt is, bólogatni ott is, neki
taktikája, eleinte nem fogja fel senki.
Számára fontos az arany, a gyűrűk és
csüngők,
az utazás, a tenger és pihentető
fürdők,
ha kevés a rávaló, hát színt vált és
elhinti
felettesének, hogy pénzéből nem tud
kijönni.
„Ő szegény egyedülálló, a rezsi őt
terheli!”-
több bevétel érdekében ám nem akar tenni,
ebben a korban már nem vállal ő tanulást,
csak irigykedik azokra, akik ezt
bevállalták.
Jó helyen lövell ki kaméleon-nyelve,
kitűzött célját mindig el is éri ezzel.
Ám színváltását már egyre többen
ismerjük,
társaságát ezért egyre inkább kerüljük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése