Csicsada: Nosztalgia

Gyermekkorom áldott nyarai
Gyulán, Máriafalván…
Pesti gyereknek a Paradicsom,
Örökre tartó élmény talán.

A szabadság a természetben…
Kukoricás és a pecapart…
Kannával artézi-kútra menve
Gágogó libák kísérték utamat.

Stier néniék tehénkéi a bocival…
Lukácsék péksége a meleg bucival…
A Kőrös-híd már tiltott terület
Az alatta kavargó örvény miatt.

Nagymama virágos kertecskéje…
Veteményese és szárnyasai…
Gyümölcsfák ontották szánkba
Ízletes, illatos, szaftos terméseit.

A ház előtt a Sarkadi úton
Puha fűvel borított árokpart
Hatalmas lapu ült sarkában
Nekem bogáncsparadicsom volt.

Házat készítettem én, emeletest
Lapulevélből és bogáncsból
Volt abban berendezés minden,
Amit gyerekfejem csak kigondolt.

A faluban béke és nyugalom honolt,
Barátságos, dolgos emberek,
Tapintattal terelgették, nevelgették,
Segítették a pesti gyereket.

A vasárnapi misékre sétálva
Néha útvonalat változtattam én,
Gyula városát bebolyongtam,
Ez megadta a szabadság érzetét.

Gyula számomra egy ékszerdoboz,
Már gyermekként így éreztem én,
Amerre csak néztem, virág borított
Minden kertet, ablakot és útszélét.

Ma is, létem fél évszázadán túl
Gyula számtalanszor eszembe jut,
Annyi szépet, békéset és élményt adott,
Hogy kitart nekem, míg életben vagyok.