Lévai József (1825-1918): A sajka

 
1.
Sajka úszik a Dunán
Piros zászló rajta…
Nincsen benne evező
Csak a szellő hajtja.

Ott lebeg, ott hányódik
Jobbra balra könnyen,
Mintha maga sem tudná
Vajjon merre menjen.

Hab hab után enyeleg
Rengő sajka mellett,
Susogva mély fájdalmat
És örök szerelmet.

Itt amott egy-két virág
Esdekel hozzája,
Távol virító mezők
Vízbe hullt virága.

Úszik a Dunán
Piros zászló rajta,
Nincsen benne evező
Csak a szellő hajtja.

2.
Még csak el sem bucsuzott
Úgy ment ki a házból…
Máshová ohajtozott
E rideg világból…

Egy pár könyben csillogó
Szem nézett utána,
Míg a piros lobogót
A távolban látta…

Sirva nézte a leány
Mint repül a sajka,
Boldogsága, élete
Mint tűnik el rajta!!

Az a piros lobogó
Az ő keszkenője,
Az a szomorú legény
Az ő szeretője.

Csendes mély busulását
Semmi sem zavarja,
Csak haragos apjának
Szemrehányó hangja.

3.
Meleg sohajtás vegyül
A fuvó szellőbe…
szállj oh szállj a hab fölött
Vándor szellő véle.

Tiszta forró köny pereg
A futó habokba…
Oh vigyétek könyeit
Szerelmét susogva…

Vizbe hull az eltépett
Koszorú virága…
Sápadt szenvedő leány
Néz merőn utána.

Néha néha fölkacag
Háborult kedvében…
Majd zokog, majd elmereng
A kék messzeségen…

Sajka úszik a Dunán
Piros zászló rajta…
Nincsen benne evező
Csak a szellő hajtja!!

Forrás: Losonczi Phőnix Történeti és Szépirodalmi Emlékkönyv, az 1849-diki háborúban földúlt és elpusztított Losoncz város némi fölsegélésére kiadja és szerkeszti Vahot Imre. I. kötet. Pest, 1851.