Fehér galamb száll a levegőbe…
Megy a rózsám, elbucsúztam tőle!
Hová megyen… merre lészen utja,
Mikor látom… a jó isten tudja!
Fényes fonal van szárnyához kötve,
Életemnek ragyogó víg kedve.
Mintha lelkem vinné ott magával
Ismeretlen gyász vidékre által…
Nézem, nézem!… De már nem is látom,
Elveszett a tenger pusztaságon…
Vagy tán azért nem látom hogy épen
Két szememet könyben úszni érzem!
Forrás: Losonczi Phőnix Történeti és Szépirodalmi Emlékkönyv, az 1849-diki háborúban földúlt és elpusztított Losoncz város némi fölsegélésére kiadja és szerkeszti Vahot Imre. I. kötet. Pest, 1851.
2026. júl. 8.
Lévai József (1825-1918): Fehér galamb
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése