Gyulai Pál (1826-1909): Távozó

 
Vándor felhők jönnek mennek,
Ismerői a bérczeknek.
Megyek a menőkkel,
Kik jőnek, irigylem:
Bérczek, édes ismerőim
Nem lehet pihennem!

Völgyekben virág nyílik már,
Rajtok méh és pillangó jár:
Remények virági,
Édes ajku méhem,
Kedvem játszi pillangói
Eljőtök é vélem?!

Erdő felett vad galamb száll…
Megállok egy vén tölgyfánál,
Lenyuló ágai
Vissza-visszahuznak,
S messze kisér sohajtása
Bugó vadgalambnak.

Az országut hegyen visz fel,
Izzadni és fáradni kell,
Gyakran megfordulván
Jól esik megállnom:
Haj de már a toronynak is
Csak tetejét látom!

Szőllős halmok, zöld vetések
Alább-alább ereszkednek.
Tünni kezd a vidék,
oda van már mindenem…
Ajkaimon csak egy sohajtás,
Csak egy köny szememben!

Forrás: Losonczi Phőnix Történeti és Szépirodalmi Emlékkönyv, az 1849-diki háborúban földúlt és elpusztított Losoncz város némi fölsegélésére kiadja és szerkeszti Vahot Imre. I. kötet. Pest, 1851.