Budapest, ma láttalak először fényben
hogy lefelé jöttem a hegyről
hol barátaim élnek emlékeik közt
kertek sűrűjében a házuk.
Messze egy kék torony állongott a ködben
ó, bús, visszhangtalan kiáltás
a Duna felett ekkor vérzett el a nap
s íme, felragyogott a város.
Árulók és orvgyilkosok áldozata
két arcod mutatod egyszerre
egyiken feslik a megifjodott élet
másikon fagyot vér sötétlik.
Hirdetem, hogy bontogatod már szárnyaid
s ha az éj barlangja kitárul
lámpáid gyöngyfüzére világítja meg
az utat, amin félve baktatunk.
Forrás: Budapest I. évf. 1. sz. 1945.
2026. júl. 8.
Kassák Lajos (1887-1967): A túlsó partról
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése