Szelestey László (1821-1875): Alkonykép

 
Szép a csendes nyári alkony,
Szép az alkony bíbora;
Ide jár el ünnepelni
A csillagok tábora.

Mint egy áldozatra készült
Templom akkor a liget:
Bája csendes ünnepéllyel
Áhitatra integet.

A patak halk csörrenése:
A természet éneke,
És a szellő lebbenése:
Éltető lehelete.

Áldozatjának harangja:
Egy-egy tompa dörrenet,
És a villám lángfolyója:
A lelket mosó kenet.

Tömjén a virágok lelke:
A borongó illat-ár,
Melyet néma áhitattal
leng körül a holdsugár…

Kellemek mért csaltok engem!
Lelkem úgy is itt mulat:
A teremtés nagy müvében
Ez a legszebb gondolat!

Forrás: Losonczi Phőnix Történeti és Szépirodalmi Emlékkönyv, az 1849-diki háborúban földúlt és elpusztított Losoncz város némi fölsegélésére kiadja és szerkeszti Vahot Imre. I. kötet. Pest, 1851.