Miskolczi Pál (1820-1889): Honszerelem

 
Te a hő pusztaságon
Hűs pálmasort boltozol,
Féregnek, egy fűszálban
Gazdag lakkal kínálkozol.

A sas fenn kéjeleg,
Hol a vihar fogantatik,
És a vad ott honol,
Hol véle árnyas csend lakik.

S az embert úgy varázslod -
Honfölde kedves tájira:
Hogy szíve lelke fáj
ha meg kell tőle válnia. -

Oh, én nem hagylak el
Hazám! Te élsz vagy halsz velem.
Imádlak istenül
Honszerelem! Honszerelem!

Forrás: Losonczi Phőnix Történeti és Szépirodalmi Emlékkönyv, az 1849-diki háborúban földúlt és elpusztított Losoncz város némi fölsegélésére kiadja és szerkeszti Vahot Imre. I. kötet. Pest, 1851.