Székely József (1825-1895): Misantropia

 
Ne legyek én semmi a világon,
Ez az élet utálatos nékem.
Azoknak az önző kis lelkeknek
Számára, nincs szívem sem tömjénem.

Csaholjanak mint a silány ebek,
Koncz kell nekik, a dicsőség koncza,
Hogy törjenek belé a fogaik,
Hagy törjenek abb’ a kemény csontba.

Ne legyek én semmi a világon,
Ez a világ maga sem ér semmit,
Pusztuljak el mint az elszáradt fa,
Melynek férgek szívják ki a nedvit.

S csináljanak e fából koporsót,
Jó lesz valam’ék jó emberemnek,
vegyék hasznomat halálomban is,
Kik véremet szíták, míg szerettek.

Forrás: Losonczi Phőnix Történeti és Szépirodalmi Emlékkönyv, az 1849-diki háborúban földúlt és elpusztított Losoncz város némi fölsegélésére kiadja és szerkeszti Vahot Imre. I. kötet. Pest, 1851.