Kassák Lajos (1887-1967): Pesti lovak 1945 tavaszán

A város romjai közt, az úton, mely az égig ér
mint ócska rongyokkal leterített csontváz
néhány ingatag, vak lovacska poroszkál
és fönt, fönt, messze tőlük ragyog a márciusi nap.

Milyen vihart éltek át és milyen gyötrő éhezést
ha sírni tudnának, sírnának még folyvást
de máris, mint akik sorsukat feledték
húzzák a rossz szekeret és bólogatnak szeliden.

Mint hű testvér köszöntöm őket, mielőtt kidőlnek
akár a száműzöttek csoszognak tovább
mit sem tudnak róla, hogy egy-két óra még
s bárddal és taglóval törnek remegő csontjaikra.

Forrás: Budapest I. évf. 1. sz. 1945.