Tolnai Lajos (1837-1902): Nem vagyok még…

 
- Emlékül Szász Bélának -

Nem vagyok még elhagyatva
Van mg egy két emberem,
Egy két igaz hű barátom
Kezet szorít még velem.
Ha szivemre édes titkok
Kéjes súlya nehezül:
Bánatomhoz, örömömhöz
Nem vagyok még egyedül.

Kis hajlékom nem a multnak
Rideg puszta fészke – még,
Melynek csak a bágyadt emlék
Tartaná már életét -
Öröm és zaj kedvre hozzák
Még a méla-bús lakót:
Nem verik bár ezt a lármát
A p r ó, f ü r g e  c s a c s o g ó k!

Van még egy két igaz lélek,
De ha ez is ide hágy:
Minő lesz majd akkor, akkor
Itt e csöndes kis világ!…
Mint a régi omló templom
Melybe a ki menne még, -
Nem mint egykor – derült szivvel:
Borzalommal, félve lép!

Forrás: Pesti Hölgy-Divatlap.1864. Április 15. 8. szám