Medgyes Lajos (1817-1894): Megszűnt viszony*

 
Oly szent viszony, oly forró szerelem
Hogy szünhetett meg, át nem érthetem;
Azt hittem, míg egymással mulatánk:
A menny, üdvével szakadott reánk.

Eltünt a perc, változtak a napok:
Boldogságunk nem tünt, nem változott.
Mint tavasszal uj-uj virág fakad,
Uj örömöt szült inden pillanat.

Most, mintha összejő két idegen,
Találkozunk komolyan, hidegen;
A régi kéjre nem is gondolunk, -
Egészen kicserélt lények vagyunk.

Nem! Egyik sem volt köztünk hűtelen:
Hűtelen volt csak maga a szerelem;
Mint a tavasz sugára elrepül,
Elhagyta szivünket véletlenül.

Mint a szellő a virágillatot,
A szellemet, mely egybeforradott,
Elvitte a végzet lehelete,
S az élet hideg sirjára vete.

A tűz, mely lánggal-égve lobogott,
A sziv, mely édes kéjben dobogott,
A lélek, mely tikkadt az üdv alatt: -
Minden eltünt, csak az árnyék maradt...

(* Mutatány a Revicki Szevér és Zilahy Károly által szerkesztett „Alföldiek segély-albumából”, mely 3 frtért minden könyvárusnál kapható.     Szerk.)

Forrás: Pesti Hölgy-Divatlap.1864. Február 1. 3. szám