Torkos László (1839-1939): Ha véred forr

 
Ha véred forr, kebled dagad
S hő szíved dobog lázasan,
Vesd el magadtól tolladat,
Erőlködésed hasztalan.

Szemed előtt egymása foly
Fény és homály – mult és jövő,
Képektől nyüzsg – mint hangyaboly
Az életterhes levegő.

Képzelet s érzés összecsap,
Lerontja ez, mit az teremt,
Alólad eltünt az alap
Bámulsz – s nem érted mit jelent.

Ajkad nyílik, de dal helyett
A leget sóhaj rezgi át
S aláperegni érezed
A fájdalomnak harmatát.

Vesd el magadtól tolladat!
Várj míg a vihar elvonúl:
Ha véred forr, kebled tagad;
Te rab vagy, - s érzelmed az úr.

Forrás: Pesti Hölgy-Divatlap.1864. augusztus 1. 15. szám