Zilahy Imre* (1845-1867): A talismán - Puskintól -

Hol a tenger kebelében
Sivár szirtre hull a hab,
S a hold illatos vidékén
Szór meleg sugarakat.
Hol müsülmán kéjes éltet
Él a hárem lágy ölén:
Ott hizelgő bűvésznőtől
Egy talismánt kaptam én.

„Vedd és tedd el!” ekként szóla,”
„Talismánom gondosan;
Bűvös erőt nyerhetsz róla
Benne szived üdve van…
Nem hárít el betegséget
Sem orkánt, sem zivatart,
Haláltól sem ment meg téged,
S ereje kincset se tart.

Nagy veszélytől meg nem óvja
Vagyonodat, fejedet,
S érette meg nem hajolna
A müsülmán nép neked.
Sivár tenger mellett élve
Kedvesedhez nem viszen,
Északról sem röpít délre
És délről északra sem.

Ám, ha szép, ravasz szemével
Megbűvöl a drága lány
Vagy ha sötét, titkos éjjel
Csókod ég szép arc-haván:
Akkor bűntől, csalódástól
S feledéstől óvna meg,
S enyhületet ad szivednek
Ha uj kínoktól rezeg.”

(* E kiváló tehetségű ifjú költőnk régebben Cserényi név alatt szokott volt írni.    Szerk.)

Forrás: Pesti Hölgy-Divatlap.1864. junius 15. 12. szám