Komócsy József (1836-1894): Zilahy Károly sírjánál

Ketté van törve már a fáklya,
Megszakadt már az út, a pálya,
A vezető láng el-kiszállott…
- Oh nincs azért örök halálod!

Megtörve van a leszerelt lant,
Elzárta szived e rideg hant:
De mit egykor a hő sziv érzett,
Azon nem lesz úr az enyészet.

Mily kopár e hant, milyen árva!
Nincs a tavasznak rá virága;
Sir itt a szellő és az égnek
Sugárai könnyekben égnek.

Oly kopár e hant, olyan árva:
Nincs a tavasznak rá virága;
De porló homlokod fölött majd,
Egykor e föld még borostyánt hajt.

Forrás: Pesti Hölgy-Divatlap.1864. junius 1. 11. szám