Ezüst János (19. sz.): Az uj év hajnalán

Buda vára hej ős Buda vára!
Hány évnek ülted már te meg torát?
A nyugvó nap is bástyád falára,
Tán bámultában festi biborát?

Hogy annyi év és annyi harcz után,
Szépen fennállsz diszes palotáddal;
Hogy őrködöl még a magyar hazán,
Mint védő angyal gondos ápolással

Mind a rosszat föld alá temetve
Egy új reményre adsz nekünk jogot;
S hogy legyen sok régi seb feledve
Saját kezeddel azt te ápolod.

Hátad mögött a végső nap leszáll
S előtted a remény tünik fel,
Feletted áldást hozva angyal áll,
Oldalán a jóság szeretettel.

És az új-év a reményt vezetve
Hozott nekünk dicső ajándokot:
Mit először Budavárra vetve
Szétszórja szerte, mint a jó magot.

Feltárul a legmélyebb börtön ajtaja, -
Még a rabnak is virul reménye
Nem háborítja többé láncz zaja
S áldás neki legszebb érzeménye.

S Isten ez új évnek hajnalával
A föld alá zavarja a gonoszt,
Küld sok angyalt telt bőség szarvával,
S belőle nekünk jót és szépet oszt;

Jót, mert hazánkra békét külde le,
Béke által minden jó virágzik;
Szépet, mivel a művészet tere,
S arra áldás, csak tőle sugárzik.

Forrás: Magyar Néplap 2. évf. 1. sz. Budapest, január 3-kán 1857.