Kvassay Ede (1845-1927): Egy percet éltem csak…

 
Egy percet éltem csak
E hosszu életen:
Midőn tekinteted
Átrezgett lelkemen,
Midőn egy szemsugár
Szivembe fényt vete…
Hajh! Csáb’ reményvilág
Volt szívem élete!

Elmúlt e drága perc,
De kínja végtelen:
Háborgó szenvedély
Dúl váltig keblemen;
Keblem vak éjjelén
Átrezgő fénysugár,
Merre, hová tünél?
Kedv, élet elhagyál?!

De mit nekem öröm,
Kedv, élet, boldogság!
Átéreztem mindezt
Egy édes percen át…
Egy édes percen át,
Midőn megláttalak,
Egy percnyi üdv után
Ölelve kínomat!

Oh édes fájdalom,
Oh kínos érzelem!
Keblembe zárlak én -
Ölellek végtelen…
Ölelve tartalak,
Bár szétreped szívem;
Ez őrült fájdalom
Oly jól esik nekem!

Ha minden elhagyott
E kínos életen:
Öleld vérző szived,
S mosolyogj gyötrelmiden;
Mosolyogj gyötrelmiden
És kínos életed
Álomba rengeti
A boldog képzelet.

Jövel, jövel felém
Tündéri képzelet!
Érzem, mennyben vagyok,
Ha játszhatom veled…
Csak egyet mosolyogj,
Oh jöjj, oh jöjj velem!
Ringasd el kinomat
Tündéri képzelem!

Forrás: Pesti Hölgy-Divatlap.1864. május 15. 10. szám