Csepeli Sándor (1827-1893): Emléklapra

 
I.
Van jó szived, van jó lelked!
Több áldást nem ad az élet.
Ah! de néked mégis adjon
Egy oly szivet, egy oly lelket,
Mibe szived, mibe lelked
Szerelmével átolvadjon.

II.
„Mindig” „soha”
E két szava
Legyen emléklapomnak.
Légy vigasztal
MINDIG
S SOHA ne érjen bánat.

III.
Ami édes, ami kedves,
Ami szép, jó, s boldogító:
Előbb – utóbb sírba száll!
Temesd hát el szerelme
Barátságba, szeretetbe.
Itt a bánat
Üdvre támad.
E háromban nincs halál.

IV.
Amit érzek, e kis lapra
Nincs kéz, ami leirhassa.
De a multba egy tekintet
Megmondja, hogy kimondhatlan
Szent emlékek – elválhatlan
Kötik össze lelkeinket.

V.
Nap ragyog a felhő alatt.
Ha majd szíved magán marad:
Sötét éjben hű csillagod,
Felhő alatt fényes napod,
Leszek…
Emlékezz meg.

Forrás: Pesti Hölgy-Divatlap.1864. július 1. 13. szám