Tolnai Lajos (1837-1902): Fehér Sándor (népballada)

 
Virágos az Imre Julis ládája -
Fehér Sándor azon búsul magába.
Két kis fia ott didereg mellette,
Édes anyjuk jaj be el is feledte!

„Édes apám, engem ha bétakarnál,”
’Édes apám, de ehetném, mit adnál.’

Szegény apjuk azt se tudja mit tegyen
Úgy megesik szive a két kisdeden.
Sötét éjjel könyököl az ablakba
Járókelők dalolását hallgatja.

… ’Városháza ablakában ég a mécs
Darázskarcsu szép menyecske hova mégysz?
Eső után bodorodik a rózsa -
Imre Julis most fordul be egy szóra.’

A legénység csak dalolgat, kurjongat,
Fehér Sándor hej mit gondol az alatt!
Nagy éles kést rejteget a kezében,
Szűre alól de kivillan sötétben.

Hajnal felé a kis ajtó csikorog
Imre Julis nagy begyesen bekopog
Fehér Sándor átkapja ám derékon:
„Gyere gyere kis angyalom, rubintom
Ide, ide nótás szentem ihajla,
Gyöngyviolám, tudod-é, hogy meghalsz ma?”
’Édes uram, az Isten szent nevére - -’
Véres a kés Fehér Sándor kezébe.

A szép asszony mint törött ág lezuhan
Kökény szeme ragyogása oda van;
Hosszu haja végigömlik vállára
Vérbe borúl ékes selyem szoknyája.

Imre Julis jaj be hires leány volt
De még mikor az anyjánál virág volt,
Nem fért annyi csillag a nagy egekbe
Mint a mennyi nyalka legény szerette!

Szentpéteri nagy utcáról fú a szél -
Szegény Sándor látod látod mit tettél!
Vasat vertek két kezedre lábadra
Úgy kisér föl két vármegye hadnagya!

Fehér Sándor könyörögve kesereg:
„Nem bánom én akasztófán hadd veszek;
Havas eső a fejemet hadd mossa,
Nehéz vas a két lábamat hadd nyomja -
Hadnagy uram csak azt kérem szívesen:
Két kis fiam a karomra  hadd veszem!”

… Fehér Sándor a tömlöcben könyököl
Nagy sokaság sírva tekint oda föl.
- Verje meg azt a rossz anyát az Isten,
Kinek szive, anya szive, hogy nincsen!

Forrás: Pesti Hölgy-Divatlap.1864. július 1. 13. szám