Torkos László (1839-1939): Lakásom

Viruló kert közepében
Mint sziget az ár ölében
Áll szegény kis hajlokom:
Benne csend s egyszerüség,
Kinn zöld pázsit, kék derüs ég
S langy tavaszi fuvalom.

Orgonafák lombos ága
S illatozó kék virága
Ablakomon betekint;
Ha kinézek kora reggel,
Rám mosolyog gyöngyszemekkel,
S este nyájas bucsut int.

Szerte jácint, rózsa, liliom
Nap felé néz, hogy kinyiljon,
Egy két bimbó már fakad,
Felettök a rezgő lombnak
Hűs árnyában döngnek, zsongnak
Fürge méhek s bogarak.

Víg madárfal, méla dongás
Szellő sóhaj, - halk zsibongás
Egybeolvad édesen,
Remeg a lomb a gyönyörtül,
Örömkönnye alágördül,
S fénylik, csillog a gyepen.

Hallom s nézem ablakomból,
S vágyó lelkem arra gondol:
Milyen boldog  l e s z e k  én
Ennyi báj közt – ha betelnek
Vágyai e hő kebelnek -
- E g y  s z e r e t ő  n ő  ö l é n.

Forrás: Pesti Hölgy-Divatlap.1864. junius 1. 11. szám