Szász Károly (1829-1905): Ha nem volnál enyém

Ha nem volnál enyém:
Őrültté tenne az a vágy,
Hogy kebeled forró hevén
Hervadjak el, mint a virág.
- Most: százszor boldog életem,
(Mint örökifjú pálmagalyt)
Levelenként eltéphetem,
De mindig ujonnan kihajt.

Ha nem volnál enyém:
Bujdosnám messze tájakig;
Delejként vonna a remény
Hogy ott tán nyugalom lakik.
Most: a világ egy pont nekem,
Az a pont, amelyben te vagy,
Nem űz el innen végzetem,
Itt élni készt, itt halni hagy!

Ha nem volnál enyém:
Árnyképedet üzném talán,
Mig ujra visszaérkezném
A kerek föld más oldalán,
- Most: lelkem egy helyben marad,
De itt is büvkörben kereng
Szemeid varázsa alatt:
Csak rajtok csüng, rajtok mereng!

Forrás: Pesti Hölgy-Divatlap.1864. március 1. 5. szám