ORBÁN BALÁZS SÍREMLÉKE A SZEJKE-FÜRDŐN
(Székelyudvarhely mellett)
Pásztortűz kliséje. - Kovács István felvétele
Egy nagy székelyt adott a kis Lengyelfalva,
Ki előttünk soha nem lehet meghalva.
Kinek munkássága minket most is vezet,
Az már halhatatlan, veszteni nem lehet!
Nem az a halála egy nemes életnek,
Amikor valakit részvéttel temetnek.
Van egy más élet még, az érdem korából;
Szeretet vesz ölbe, mely éltet és ápol.
Ilyen volt Orbán is, él feledhetetlen!
Lelkünkbe van zárva, örök kegyeletben.
Rabonbán gyermeke, munka s tett a neve,
Alkot, hogy a népe haladhasson vele!
Légy vezetőnk tovább, ezután is nekünk,
Ne hagyj minket árván dicső nagy mesterünk.
Jóra intett mindig, itthon csak nekünk irt,
Külföldről meg hozott tudásával gyógyírt.
Ha talált bánatot, amely még fájt nekünk,
Vigasztalt s e közben szenvedett is velünk.
Nagy tisztító lélek és fajvédőnk voltál,
S ha sértettek minket, te érettünk szóltál.
S hogy a nép lelkéhez jobban hozzá férjen,
Nem használta rangját, csak úgy élt szerényen.
Egyházakat ápolt s az írást követte:
„Ki rá követ dobott, kenyérrel fizette”.
Nemes volt a terve s erős, mint acél!
A székelyt nevelni, az volt nála a cél!
Rá is véste nevét egész Székelyföldre:
A nagy Orbán Balázs köztünk él örökre!
Forrás: Székelység III. évf. 3-4. sz. 1933. március-április, Székelyudvarhely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése