- Bucsuzóul 17 év után, melyet a székely anyavárosban töltöttem –
A Hargita felhőkben áll,
A Láz ködös, a Rez pipál,
Budvár mögött, Csicser felett
Ormot surolva felhő száll
S Udvarhelyen szép csendesen
Hüvös őszi eső szitál.
Megyek, nincs több maradás,
Megyek, más jövő integet;
Megyek az ősi rögön tul
Keresek uj ösvényeket.
Isten veled vén Hargita
Legeltesd itt az ősi nyájat,
Ügyelj, hogy szét ne szórhassa
E vérrel viharos század.
Halmágyi Samut, az Aranyosszék szülöttjét hosszú időre a székely anyavárosba sodorta a vihar. Itt kapott új gyökérre s írta meg egymás után a kellemesen zengő s Székelyföldtől megihletett költeményeit. Mégegyszer és mindig (1915), majd a Hadak utja (1916) c. verses kötetei kedvező bemutatkozók voltak a Székelyudvarhelyen (Odorhei) megjelent Utban c. (1923) költeményes könyvéhez. Több verse került megzenésítésre s azok is kedves, hatásos programszámai estélyeinknek.
Az előbb igazgatói, majd tanári működése utáni nyugdíjas állapot a családi összeköttetések megerősítésére volt alkalmasabb, amikor Aradra tette át lakóhelyét. Hisszük, hogy a lantja ott se hallgat el s a magával vitt emlékek a költői munka folytatására fogják ösztönözni.
Forrás: Székelység 8. évf. 1. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése