József, János és András napok valahogyan minden más névnapnál nagyobb jelentőségűekké váltak e faluban.
Az érdekelt családnál szinte karácsony várásával egyeznek meg a névnapot megelőző napok. Akármilyen nehézségek árán, eddig a legszegényebb ember is, a régi világ dáridós jókedvével ülte meg névnapját.
Névnap estélyén az ünnepelt gazda jó barátai és ismerősei összegyűlnek tízen-tizenketten – sokszor még többen is -, a gazda ajtója előtt, hogy felköszöntsék a maguk költötte énekükkel.
Egy kemény markú székely közülök lefogja az ajtó kilincsét, hogy a bent lévők idő előtt ki ne jöhessenek, a többi pedig egyhangú dallammal énekli, pl. József napján:
Szent József, szent József
Az Isten éltessen!
Hogy érhess sokakot, azokot
Sok szent József napokot.
Szent József hát béengedsz-e?
Azt es mond meg jó szivvel látsz-e?
Hanem pedig vissza menyünk
A szállásra, honnan jöttünk.
Jaj mint fázunk
Az ajtóban állunk.
Meg se szánnátok.
Ha szánnátok, behivnátok,
Teritett asztalotoknál
Rendre kinálnátok
Hurka, kolbász szálljon nyársra.
Szálljon az asztalra
Gazda uram felesége
Rendre kinálgassa.
Jól tudom, hogy milyen legény voltál;
Az erdőre kimentél
Kakuk szótól megijjedtél.
Hazafuttál, az ágy alá bújtál
S három napig ott sóhajtoztál.
A vers és ének végeztével elengedik az ajtó kilincsét s a sötétség leple alatt elszaladnak. Ha valakit közülük el tud csípni az idejében kiszaladó gazda, azt az asztalához ülteti.
Jellemző az ajtó befogása, hogy ezt – bár az énekben erre céloz – mennyire nem a kínálás utáni vágyból teszi a székely. Az ünnepelt gazda nagy megtiszteltetésnek veszi, hogy őt „neve ünnepén megénekelték.”
Szabó Margit
Forrás: Székelység 10. évf. 6-8. sz. 1940.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése