Reggel, mikor az áldott ezüst napsugár
Serkentő fénnyel ömlik a földre,
Mikor a Kárpátok fölött – mint egy glória –
Ezüst körbe csillog az élet…
Nézzetek arra – Mogyorós alatt – a völgykanyarra
Bereck felé…
Délben? – Ha harangszó hiv pihenni…
Gondolj arra, hogy volt idő, mikor
Háromszék minden harangja
- mint haláltosztó ágyucső –
meredt a magyar ellenségei felé…
S egy kismühelyben – varga őserő –
Hatvannégy ágyut öntött a szabadságharcra:
Kézdivásárhelyen!
Este: a Cenk ködbevesző orma legyen az irány…
Nézz arrafelé!
Feketeügy hosszu fahidján
dacosan ott lovagolt elő Gábor Áron
és ott osztott ezer halált a megyehatáron!
Ott verte vissza háromszor a cár
büszke kozákseregét! Mert maroknyi bár
a székely… de míg Gábor Áron vezette…
Negyvenezer kozák a hidat be nem vette
Kökösnél.
Éjjel? A szemedre addig ne szálljon álom…
Ne legyen nyugtod a csillagok alatt…
Míg Eresztevény szürke sirhantját
meg nem járja a fáradt gondolat.
- És – dobbanjon erős hit a szivedbe:
A nép… amelynek ilyen fia volt…
A nép… mely itt Gábor Áront követte…
s százszor megostromolta a pokolt…
Unokáiban sem lehet gyáva!... Hess!!! – buta kétely!!!
Itt ellenség… többé… Úr… nem lehet!!!
Mert csillagszemmel néz Gábor Áron…
és a kárpáti szent magyarhatáron
virraszt a… székely!...
Forrás: Székelység III. (13.) évf. 1-3. sz. 1943.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése