Jó itt nállatok:
most a házatok
boldog szorongás
és marasztal
a gyertyafényes
ünnepi asztal,
de nem vigasztal.
Szeretnek téged
ezek a részeg
örömbe fulladt
gyermek szemecskék,
asszonyod karja
boldogan átfon,
nekem csak álom.
Dúsan teitett
szivvel telitett
csillogó asztalt
rég nem láttam már,
de mért nincs borod
hegyaljai bár
s két üres pohár.
Három is lehet
asszonyod nevet,
fogjad, itt a bor,
savanyu jut már,
de telt a pohár
koccintsunk – igyunk,
ez a mi borunk!
Forrás: Székelység 9. évf. 1-2. sz. 1939.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése