Hallottad-e Gyilkostó meséjét,
A kristály-patakok halk csobogását
S gyopár-illatos szellők suttogását,
Cohárdról a fenyvesek zenéjét?...
Hallottad-e a melódiákat;
Melyeket a csalogányok dalolnak
És az örökzöld fenyők muzsikálnak?
Láttad-e a hatalmas sziklákat?...
Merengtél-e a hajnal tüzében,
Fürösztötted-e meg benne arcodat
S nézted-e magad a tó tükrében?...
Ó jer és vigy magaddal gyopárokat,
Mert dal csak annak élhet szivében,
Ki átérzi az isteni csodákat!...
(Gyergyószentmiklós, 1928.)
(* A költő dicsőítő megemlékezésének a hatását a Gyilkos-tói jégsport aktualitása egy másik oldalról fokozta fel a megérdemelt magaslatra. Szerk.
Forrás: Székelység II. évf. 1. sz. 1932. január, Székelyudvarhely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése