Ne sirjatok értem
viharos vad éjben
Nemere leányok
ne sirjatok értem
Bálványos tövében
kékelő virágok.
Ne zugjon panasza
Feketeügy csacska
siető vizének
Háromszéki rónán
aratólány ajkán
vig legyen az ének.
Könnyet itt se ejtnek,
amikor temetnek
harangszók se szállnak,
hadd osszam meg sorsát
átkos pogányország
sok kivert fiának.
(Krasznojarszk, 1919)
Felidézzük s keressük az elhalkult szavú, fáradt (?) lantost. Az 1916-ból keletkezett első versek után egy jó adag, a Szibériát végigjártak előtt jól ismert Krasznojarszk nevet viseli születési helyéül. Innen kerültek ki a hadifogság bús, egymást kergető gondolatai. Ennek a termékei a Szibériában pergő homok-szemek zenéje (1921), ez első kis költeményes kötetében foglaltak. Ebben jelent meg A szomoruság országában c. költeménye, amely a Kisfaludy-társaság 1921. évi Vigyázó-pályázatán dicséretet nyert. A második, a Szürke csendben (1922) c. kötetéből való a fenti kis költemény. Harmadízben Hoffmann három meséjének költői fordítását adja ki (1923). Negyedik verskötete Bábszinház (1923). Az utolsónak, tudomásunk szerint a Mindegy jelent meg (1924).
Nekünk nem mindegy poétánk! Az a lant talán nem rozsdásodott be annyira, hogy holmi halk pengetésre ne reagáljon!
Forrás: Székelység VI. évf. 3-4. sz. 1936. március-április, Székelyudvarhely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése