Csillogó karácsony ragyogó estéje
Elvezeti lelkem szüleim körébe,
A Hargita alján álló kis kőházba,
Frissen sült kalácsra, meleg vacsorára…
Barátságosan néz már a lámpa fénye,
Ragyog édes anyám asztalteritéke;
Nem minthogyha selyem avagy arany volna,
Kender-vászon abrosz szinaranyát ontja…
Mért van asztalunkon teriték ma három?
- Töröm a fejemet, amig meg nem látom
Egyik tányér mögött arcképemet állni…
- Mit nem tud az anya szive kitalálni!
Párolgó tyuklevest tálal fel ma este…
Oh a fiam ezt is, de nagyon szerette!
Bárcsak itthon volna; együtt mind a három.
Egyetlen reményem, szivem, boldogságom!
Csókolja a képet, hull reá a könnye…
Oh ha váratlanul talán hazajönne!
Kitörül szeméből atyám is egy cseppet.
Szomoru beszéd közt szomoruan esznek.
Csillogó karácsony ragyogó estéje
Elvezeti lelkem szüleim körébe,
A Hargita alján álló kis kőházba,
Udvarhelymegyének egyik falujába.
Forrás: Székelység I. évf. 3. sz. 1931. december hó, Székelyudvarhely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése