Milyen csöndesen ereszkednek alá a szénásszekerek,
milyen csöndesen, alig hallani lélekzésüket,
alig hallani, mintha madarak
suhannának az ég alatt nesztelenül,
nincs zajuk, árva neszük sem,
hallgatagok, a széna
aranylik, villog róluk,
itt ott lezuhan
egy egy szál, összevegyül
az út száraz porával.
Csak a kövek ugrálgatnak
a kerekek alatt,
mint apró halacskák a patak
zuhogó vizében
játékosan és virgoncan.
Forrás: Székelység 9. évf. 3-4. sz. 1939.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése