Réteknek, lápoknak
Hűséges mérnöke,
Elmentél, itthagytál,
Egy hosszú időre.
Elhagyatott fészked
Ott áll széltől járva,
A kémény sem füstöl,
Az is olyan árva.
Dalos volt a mező,
Kacagott a láp is,
Sások bús zenéjét
Vitték szellő szárnyin.
A Maros tükrében
Vadrucák fürödtek,
Bármily kicsi neszre
Gyorsan tova tűntek.
A letarolt rétet
Hó zuzmora fedi,
Nádak bús zenéjét
A téli szél viszi.
Vad rucák, vad libák,
Elmentek, itthagytak,
A Maros habjai
Keményre befagytak.
Elszállt gólyamadár!
Megnyugtatlak téged…
Őrizzük, megvédjük
Elhagyatott fészked.
Tudjuk visszajöttöd
Dalt hoz a rétekre,
Napsugár csókjára
Zúg a Maros jege.
Jöjj vissza hát hozzánk
Ébredő tavasszal…
Hogy szivünk megteljen,
Reménnyel, vigasszal.
Forrás: Székelység III. évf. 9-10. sz. 1933. szept.-okt., Székelyudvarhely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése