Oh, népem, furcsa nép, hol csak üzötten
Élhetett az igazság s költőid csak
Gúnyt nyertek! vak-közöny-teledben hervadt
Szegény dalunk tart fenn csak az időkben!
Kik, míg éltünk, éltünk, elnyomva, ködben,
Míg körülöttünk nagy-vígan lakoztak
Álköltőid – s kik rossz hajlamaidnak
Hízelegtek, aranyodtól tömötten. –
Csak a mi dalunk tart fenn: ha a nagy Nap
Más faj mellett nézi a hullámoknak
Folyását e földön – és még emlék sem
Marad rólad: és a roppant népeknek
Tettei – egy bizonytalan fél-estnek
Árnyaiként élnek, mint a mesékben!
Forrás: Válasz 2. évf. 9. sz. 1935.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése