Anyuska, vajjon hol maradt a macskánk,
Szegény, miért nem jöhetett haza?
Észre se ettük, úgy szakadt ránk
ez a bozontos, korom éjszaka.
Vajjon be vannak zárva a galambok?
Félek, ma éjjel rájuk tör a Rém.
Ha, ha! fütyülnek a hegy tetején
a diákok, akiket a labancok
régen, Miriszlónál lekaszaboltak.
Ha, ha! vonyít régi házunk előtt
a Nagykutya, mit a pásztor lelőtt,
mert éjfélkor megugatta a holdat.
Anyuska, ma vigyázz, ne nézz tükörbe,
ha az idő már éjfél fele jár,
kiszök belőle egy gyöngyház halál,
ölbe kap, megcsíp s visz a földbe,
hiába kérlelnénk őt, hogy halasszon.
S mi történne azután énvelem
ezen a denevéres éjjelen?
Jaj, indul már értem a Néma Asszony,
hogy elcipeljen ronda putrijába
s lefürészelje ott a nyelvemet,
hogy sose szólithassam nevedet
s ruháimat ráadja vak fiára.
S mi lesz, ha jön, kit kővel hajigáltam,
mi lesz, ha jön a félkarú cigány?
Lobog hátán a rossz rongykacagány,
melynek üres félujját megcibáltam.
Jön, jön, rámtérdel s karom kicsavarja,
nem lesz többé enyém az én kezem,
kutyahullák közt, sintértelepen
a húst lemarják róla majd a varjak.
S jön a nagy gyík, melynek a kert tövében
szőlőkaróval farkát leütöttem;
jönnek, jönnek a gyíkok feldühödten
s utolsó cseppig kiszívják a vérem.
Jönnek, jönnek, elevenek és holtak,
hogy megfizessék nappalom miatt.
Anyuska, védd meg tőlük a fiad,
a kicsilámpát ma nehogy eloltsad!
Forrás: Válasz 2. évf. 12. sz. 1935.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése