Légy óvatos, pszt, szavadat sodorja el az északi szél,
vagy a déli szél, vagy a nyugati, a keleti szél se kutya!
Lakatot a szádra, erre a fertelmes,
örökké össze-vissza dohogó odura!
Gondolatodat hajtsd össze s add be a múzeumba,
ócska lobogó, lepedőnek is rossz már, vacak,
lépkedj óvatosan, mint egy lassan mozgó masina
s feledd el a nyugtalan hajdani ritmusokat!
A Dunára se gondolj többé, a lélekző folyamra
Szent Gellért bástyája alatt, feledd el a Dunát,
feledd el testvéredet, feledd el az anyád!
Ott fut az országút! Árkok fenekén hasalva menj,
kerüld a falvakat is, a házakon zöld moha s a fal fehér,
kerüld el őket messzire, kisértetek laknak ott,
száraz testükben megfagyott a vér!
Csak az árnyékod kísérjen, de az is lassan sorvadjon el,
nincs rá szükség, kivetett magából a világ!
Légy óvatos, pszt, szavadat sodorja el az északi szél,
fedje be a futó homok talpad nyomát!
Forrás: Válasz 2. évf. 1. sz. 1935.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése