A vénlány, ki még sosem szeretett,
merengve guggol ágyán éjszaka,
mint pókháló remeg feje körül
a lámpafényben kócos, kis haja.
Így virraszt minden éjszaka szegény,
fakón, akár az ellobbant harag –
egy lepkére gondol… és mellei
lomhán alusznak az inge alatt.
Forrás: Válasz 2. évf. 7-8. sz. 1935.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése