A téboly csillagai lángoltak felettetek,
különös holdak – ó, megjelölt nagyok:
immár a földön ittfült külön-poklotok,
melynek rőt szárazán légszomjasan vergődtetek.
Irodalom, zárt intézet, amelynek kényszerzubbonyát
a beteg önként és rajongva ölti fel,
feszeng az élete, de benne tölti el:
többé le nem veti ezt a forma-ruhát.
Alkoholisták, kártyások, vérbajosok,
ópiumszívók – és akik csakugyan
ott fejeztétek be Európa tébolydáiban,
ó, halott mesterek, hazárd kalandorok:
látjátok, ékem is van finom tébolyom,
a számon még íze… de már-már feledem
vegyésztégelybe főtt sápadt szörnyetegem,
mert mindent elsápaszt a nagy téboly: Korom!
Forrás: Válasz 2. évf. 11. sz. 1935.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése