Aludni tér a kegyes égi gyermek
és rávetkőzik földre, fűre, fára.
Föllebben titkos fészkéből a pára
s a légben ringatózik, mint a csónak.
A dombhajláson tehenek legelnek,
a szarvaik az égre rajzolódnak.
Egynéhány ráúnt már a legelőre
és úgy hever az ákác lyukas árnyán,
mint faragatlan tömb. Akár a márvány.
S néha kolomp-hang hull a levegőbe.
Forrás: Válasz 2. évf. 11. sz. 1935.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése