Kökörcsin, zsálya, nefelejts,
tátogató-virág…
Egy szép leányért könnyet ejts,
egy könny nem lehet a világ.
Kis sárga házban éldegélt
- ekképp emlékszem én –
ő, meg még két vászoncseléd,
Grizelda és Helén.
Eljött a hentes és a pék,
volt nagy eszem-iszom,
fenyőpálinka volt elég,
víg élet volt, bizony!
Mind rugkapált és vihogott,
az ágy is összedült!
Kosárban csirke csipogott,
lapáton macska ült.
Meglátott ő kinn egy fiút
- ekkép hallottam én –
hítta: „Göcsörtös kinn az út,
tüdőmre, szép legény,
kapsz langallót, lopott tyúkot,
finom csigert, apám!”
Az meg csak búsan kullogott
lógó orra után.
Száz földet jártam, hasztalan…
én édes Istenem!
A legényt, kinek esze van,
azt én nem ismerem.
Forrás: Válasz 2. évf. 11. sz. 1935.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése