A lány elutazott
Hüvös emléke még arcomba-illant,
hogy hült helyét multkor meglátogattam:
az áporodott, titkos női illat
megrögződött a vak-nyirkú falakban,
itt ő oltotta utólszor a villanyt,
itt őt takarta utólszor a paplan,
róla beszélt a kulcsluk csorba rése
s a szó úgy szólt, mint az ő szívverése.
FÉLHOMÁLY
Már levetkőztem. De fejem golyóján
nem kopog még az álom anyja-apja.
A nyakkendőm, mint hullámzó kígyó, rám
sziszeg s ha elszundítanék, bekapna.
Az arany csöndben úgy ketyeg az órám,
mint hogyha ezüst jégeső szakadna,
égről-hasadva hullna szakadatlan
s alattam folyna recseg patakban.
Forrás: Válasz 2. évf. 3. sz. 1935.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése