Gyermekkoromban négy kis indát
hajtott bennem a szerelem.
Négy lányt szerettem. Ó, azóta
befalta mind a sírverem.
Kezük négyféle érintését
még most is érzi a kezem.
Mária méla, áhítatos volt,
imádkozott nagy éjeken.
Lelke vakond lett: h almokat túr
a partokon, a réteken.
Éva táncolni szeretett csak,
dalolt és sokat nevetett.
Pisla-szemű nyúl lett belőle,
futás a sorsa tánc helyett.
Márta mindig mosott-vasalt és
sütött-főzött. Csak dolgozott.
Lajhár lett: fán csingál egész nap,
kerüli szörnyen a napot.
Magda meg a fiút szerette,
mellre-simulni szeretett.
Kéktüzű, zöldgyűrűs kígyó lett,
tüskék közt férgeket követ.
Egész világ rám-fenekedhet,
hiába jönnek ellenem,
mert míg alszom, négy lelkes állat
négyfelől őrzi nyughelyem.
Nyomukat ismerem: a párnán
könny csillog minden reggelen.
Forrás: Válasz 2. évf. 11. sz. 1935.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése