Nyomorúságban veszteglők
Szemeimet Hozzád emelem,
Ki lakozol mennyben Istenem!
Mint szolgák a gazdát figyelik
S szolgálók az úrnő kezeit:
Jehova úgy vészünk mi körül,
Amíg rajtunk lelked könyörül.
Könyörögni hajt az alázat,
Mert gyalázat rajtunk, gyalázat.
Csúfolkodnak vélünk a dúsak,
Legyaláznak gőggel koldusnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése