Messzi távolok ködében,
Boldogságom üdve már;
Egy szép csillag van csak ébren,
Pillantásom arra száll,
S mint a csillag, az se más:
Tünde éji látomás.
Fedné bár a hosszú álom,
Szemfedő a szemedet:
Átölelne s bírna gyászom,
Élne bennem életed;
Ámde ah! te fényben égsz,
Szerelemnek mégsem élsz.
Szép szerelmünk drága vágya
Lehet, Emma, hűtelen?
S ami hűtlen tovaszállna,
Lehet-e az szerelem?
Tüze égi lánggal ég -
Földi módra hullna szét?
(Ford.: Rónay György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése