Késő, késő, amit nevetve
s sóhajtva sugdosol nekem!
Már régesrég kihalt belőlem
a nem viszonzott érzelem.
Későn támadt viszontszerelmed!
Szívemre már úgy hullanak
szerelmes pillantásaid,
mint sírra a napsugarak.
*
Csak azt tudnám, hogy a halálban
lelkünk hová, merre repül?
Hol van a tűz, ha már kihamvad?
Hol van a szél, ha már elül?
(Ford.: Tellér Gyula)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése